Kedves Karen!
Szerintem ismered azt az érzést amikor iskola elején nem is akarod látni azt a táblát amin az áll, hogy "High school", de szerintem azt az érzést is ismered amikor már inkább maradni akarsz a suliban, leginkább a barátok miatt. Na én most ezt a hónapot végig tanultam és nevettem. Izzie és Emma velem együtt keményen tanul az érettségire, de a fiúk sosem tanulnak, szerintem az utolsó napokban akarnak elkezdeni. Dan mostanában sokat dolgozik. A tanuláson a hajtáson és minden máson kívül még ott van a dráma szakkör, a rajz szakkör, az énekkar és a suli újság. A dráma az most még annyira nem nagy dolog, de a suli újság igen. Idén kilépek a dráma szakkörből és a rajz szakkörből, úgyhogy marad a suli újság Alexszel és Emmával, Izzie pedig megy a vita körbe, a többiek pedig elmennek. És még ott van az énekkar Emmával és Izzievel. Ja meg ott van még a sport Izzie csak "poénból" pompon lány akar lenni ezért jelentkeztünk.
A meghallgatás után éppen egyedül voltam otthon és a zuhany alatt énekelgettem: "I'm bulletproof, nothing to lose, fire away, fire away - kimásztam a zuhanyzó kabinból és egy törölközőbe becsavartam magam. Elkezdtem fésülni a vizes hajam és közben a szobám felé indultam. - Ricochet you take your aim, fire away, fire away. - beálltam a tükör elé a számhoz emelve a fésüt éa ordítva énkeltem. - You shoot me down but I won't fall I'M TITANIUM" - és folytattam volna, de hallottam, hogy valaki mozog az ajtónál, leejtettem a fésűmet és a törölközőt fogva szaladtam Josh baseball ütőjéért. Az ajtónál álltam vigyázva és egyszer csak Emma lépett be és én jó lejbe vágtam a baseball ütővel. Egyszer csak eldőlt és kiesett a kezéből a szatyor amit hozott, én aggódva letérdeltem és ügettem Emma arcát, aztán Emma hunyorogva rám nézett. Felsegítettem és a sok bocsánat kérés közepette rájöttem, hogy túl sokszor mondtam, hogy bocsánat.
- Lucy, még hányszor mondjam el, hogy nem baj? - kérdezte tőlem Emma.
- Jó oké nem kérek többet bocsánatot... - fejeztem be a témát. - kérsz jeget a fejedre?
- Igen köszi. - és miközben pakolásztam a mélyhűtőben jeget keresve megkérdeztem:
- Nyitva volt az ajtó?
- Először azt hittem, hogy nincs, de aztán kinyitottam és bejöttem, innentől meg tudod a sztorit. - mosolygott rám.
- Ja oké. Borsó vagy Jäggermeister?
- Jäggermeister? Leakarsz itatni? - röhögött.
- Igen ez volt a célom. - erre mind a ketten felröhögtünk - mármint a fejedre.
- Ja akkor borsó.
- Egyébként miért jöttél?
- Mert mi lettünk a suli újság fő szerkesztői és mint suli újsági nagy menők kaptunk egy ajánlást a Kids Choice Awards műsortól. Lehetünk olyan emberek akik átadják a díjakat.
- Szórakozol te velem?
- Ami azt illeti nem is a suli újság miatt kaptunk ajánlást hanem az apám intézte el... - gondolkozott. Elkerekedett szemmel kérdezgettem a műsorról és arról, hogy mi és hogy és miért stb.
- És mi van a szatyorban? - kérdeztem gyanúsan.
- A ruhánk. A tied, Izzié és az enyém.
- Mutasd!!! - hirtelen csöngettek és én kikiabáltam, hogy nyitva és jött is be Izzie.
- Na tudsz már a KCA-ról? - kérdezte izgatottan Izzie.
- Igen - ugráltam. - Most fogunk ruhát próbálni.
- Akkor mire várunk? Gyerünk! - hajtott minket Izzie. - Neked meg mi van a fejeddel? - sokkolt le Izzie Emmát látván.
- Lucy plusz a baseball ütő egyenlő ez. - mutatott a fejére.
- Á értem. - bólogatott Izzie. Én gyorsan a szobámba futottam felvenni a fehérnemüimet. És már futottam is a nappaliba a ruhámat felvenni, Emma és Izzie már azokat szenvedték fel magukra amikor megláttam egy fehér, galléros, térd fölé érő ruhát és azonnal beleszerettem.
- Ez az enyém? - kérdeztem.
- Igen. - mondta Emma miközben Izzie húzta fel Emma ruhájának cipzárját.
- Azta.
Elkezdtem felvenni és amikor begomboltam a ruha elején lévő gombokat úgy éreztem, hogy megvagyok szóval márcsak a hajamat tervezgettem fejben.
- Tényleg a hajunkat mi csináljuk vagy ott megcsinálják nekünk? - kérdeztem.
- Ott mindent megcsinálnak. - válaszolt Izzie.
- Óóó. - reagáltam nagyon izgatottan. Megcsörrent a telefonom és a kijelzőre néztem. Dan volt az (csak zárójelesen akarom elmondani, hogy mivel Dannek a hívó képe egy iszonyú édes kép ami mindig felderít, ezért most a boldogabbnál is boldogabb voltam.) felvettem a telefont.
- Szia valamit el kell mondanom. - mondtuk tökéletesen egyszerre.
- Mond te előbb. - mondtam.
- Nem, te nyugodtan mondd!
- Jó - adtam meg magam. - A KCA-n egy díj átadó leszek.
- Ó tök jó. - válaszolt elég lelkesen.
- Igen az. Te mit akartál mondani?
- Pont ugyan ezt.
- Mi te is?
- Igen, az egyetemen volt egy ilyen verseny szerűség és nyertem.
- Hú milyen király lenne ha együtt adnánk át díjat.
- Meglehet beszélni. Most viszont mennem kell, mert itt van az egyik barátom és rám vár. - köszönt el Dan.
- Jó haverozást Puszillak! Szia. - letettem a telefont és Emmáék kérdőn rám néztek.
- Dan is jön a KCA-ra? - kérdezték izgatottan.
- Igen. Ti még nem találkoztatok vele ugye?
- A-a. - válaszolt Izzie.
- Akkor most bemutatlak titeket egymásnak. - mondtam a lányoknak. Aztán beszélgettünk egy kicsit és nem sokára mentek is. Én meg kiakasztottam a ruhámat szekrényemre és büszkén bólintottam egyet. Ez így tök jó lesz.
Puszil drága testvéred, Lucy!
