11. Levél

Kedves Karen!

Itthon végre minden tökéletes. Dan velem van, itt New Yourkban. Dan az állami egyetemre megy, de majd átakar jelenkezni egy jobba, van egy munkája és én suliba járok, elvileg ez az év nagyon nehéz lesz. Dannek van egy kicsike lakása és anya sokszor megengedi, hogy nála aludjak, mivel ugye anya és apa elváltak, ezért apa nem tud róla, és amúgy sem beszélném meg ezt vele. Mindegy. Szóval, sokszor vagyok Dannel és a csapattal, Dan mesélte, hogy sok régi barátja jár az államira és jól érzi magát ott. Én meg egész nap tanulok, úgyhogy nincs is időm Dannel lenni. De a múlt hétvégén sokat voltunk együtt, mert elvitt... Lovagolni!

Én kétszer voltam lovagolni. Egyszer amikor együtt voltunk anyáékkal, meg amikor átestem a lovon. Emlékszel? Vicces volt amikor próbáltam felszálni a lóra és egyszer csak bumm átrajta. :DD Ez nekem nem megy!! Próbáltam megkérdezni Dantől, hogy miért kell lovagolnom, de nem mondott semmit. Szóval amikor harmadjára is elbénáztam a lóra felszállást Dan mondta, hogy fogjam meg a nyerget és hajlítsam be az egyik lábam, aztán ő megfogta azt a lábam amit behajlítottam, háromig számolt, aztán feldobott és végre a lovon ültem.

- Végre! - töröltem meg a homlokom, bár... nem is izzadtam.

- Mi végre? - mosolygott Dan.

- Hát, hogy a lovon vagyok. Hogy hívják a lovat amin ülök?

- Robin.

- Áááá Robin. Cuki vagy Robin. - simogattam meg a ló nyakát. - Amúgy te honnan tudsz lovagolni?

- Amíg az osztálytársaim kosaraztak és amerikai fociztak, addig én lovagoltam, valamiért engem ez és a baseball hoz lázba...

- Baseballozol is?

- Igen és lovagolok. - mosolygott és egy lendülettel felugrott a lóra. Én elröhögtem magam és indultunk is. Az erdőben sétáltak egymás mellett a lovak és egyszer csak jött Dantől a kérdés:

- Akarsz ügetni?

- Mi?? Nem!!!!! - vágtam rá kapásból, ő pedig kérdőn rám nézett. - Vagyis.. Megpróbálhajuk...

- Oké, akkor rugdosd meg a ló oldalát, de csak egy kicsit. - és én erre belerúgtam egy óirásit és megindult a ló. Vágtáztam, életemben elösször, és élveztem. Csak mentem előre és előre, és csak én, a ló és a természet voltunk, abban a pillanatban éreztem, hogy szabad vagyok és nincs más a földön, csak lobogott a hajam és imádtam ott lenni és érezni mindent, azt, hogy minden rendben és, hogy végtelen vagyok. Talán ez furán hangzik, de élveztem annak ellenére, hogy úgy pattogtam, mint valami bika rodeos. És a csendet megszakította Dan kiabálása:

- Lucy! Lucy!!! Lucy!!!!!!!!! Robin! Álj! - és a vágtából szép lassan ügetés lett, az ügetésből, meg lépés. - Jól vagy?

- Jól? A jobbnál is jobban! Dan, ügettem!!

- Vágtáztál..

- Mindegy. Nagyon jó volt! Megint!! Légyszi!!! - nyávogtam, mint egy 4 éves.

- Jó, de elöbb pihenjünk egy kicsit.

- Oké - és megáltunk egy nagy réten és leültünk egy fa árnyékába. Dan, hozott egy-egy szendvicset és vizet, meg cseresznyét (♥).

- Honnan tudtad, hogy a cseresznye a kedvenc gyümölcsöm?

- Csak tudtam. - mosolygott és kaptam egy nagyon jó csókot.

- Ez még a cseresznyénél is jobb - csókoltam meg újra. Rám mosolygott.

- Amikor kábé 8.-os voltam mindig ide kijöttem, ha nyugira volt szükségem. Ez a "búvóhelyem".

- Ó és ki volt az első lány akit kihoztál ide?

- Te. - és ezen elolvadtam. Volt egy pár perc néma csönd, aztán megszólaltam.

- Amikor kicsi voltam mindig énekeltem.

- Tényleg?

- Igen, még egy esküvőn is énekeltem.

- Komoly? A végén még kierül, hogy egy sztár a barátnőm. - ezen felnevettem, én mint sztár... Huh fura lenne. - majd megmutatod azt az esküvős videót? És majd énekelsz nekem?

- Oké, éneklek neked... - vettem egy nagy levegőt és:

- "I've got rings on my fingers
And glitter in my hair
I bought a one-way ticket
And I just got here
I'm gonna run this town
Run this town
I'm gonna run this town
Run this town
I've got high heel stilettos
And I'm kicking in doors
And kissing your feet ain't what my lipstick's for
I'm gonna run this town
Run this town
I'm gonna run this town
Run this town tonight" - végeztem. - hogy tetszett?

- Hú! Hűha! Hú! Azta! Hú! Hű! Juj!

- Na?

- Szuper vagy! - És még egy ideig beszélgettünk aztán mentünk is, mert kezdett sötétedni. Mikor haza értünk Dan bekapcsolta a gépét és megkérdezte, hogy fent van-e a youtubon, én meg nem akartam hazudni, úgyhogy beírtam. (Old fashioned)

- Miért mondja az elején a vörös nő, hogy Rose?

- Mert nem tudta a nevem.- ezen mind a ketten felröhögtünk és utána már csak annyi törtzént, hogy én rájöttem, hogy nem tanultam semmit, ezért haza szaladtam. Remélem veled minden oké.

Puszil drága testvéred, Lucy!

 

Lucy Bayson (eredetileg Lucy Hale) - Run This Town