10. Levél

Kedves Karen!

Madridból írok. Annyira örülök mindennek, kivéve annak, hogy egy hétvégém van a suliig. De úgyis ma haza megyek... Megyünk.. <3
De még mesélek. Szóval kiraktak Madridban Blake-ék és mentek is tovább, és hívtam egy taxit aki kivitt a főtérre és onnan elsétáltam egy kávézóba. Nem tudtam, hogy az egyetemen már elkezdődött-e, ezért kiszámoltam, még pont nem, szóval elő vettem a telefonom. Felhívtam, csörgött, csörgött... És egyszer csak beleszólt valaki.
- Halo.
- Dan? Itt Lucy.
- Milyen Dan? És milyen Lucy?
- Ja elnézést téves. Viszhall.
És lerakta. Oké, akkor gondolkoztam egy kicsit. Dannek új száma van amit nem tudok.... Nem tudtam jobbat, felhívtam Charliet.
- Szia. - köszöntem a telefonba.
- Szia. Hol vagy, eltüntél teljesen! Most készültünk átmenni hozzád, de anyukád azt mondta nem vagy itthon.
- Hát igen, de azt is tudnod kell, hogy nem vagyok az országban.
- Mi???
- Oké, elmondom Madridban vagyok.
- Mit keresel ott?
- Dant.
- Dant? Dan Madridban van?
- Hát úgy néz ki. - ekkor halottam, hogy Charlie odasúgja a többieknek, hogy "Dan Madridban van és Lucy is". - Jó akkor elmondom, hogy miért hívtalak. - vettem egy nagy levegőt - kérlek add meg Stella számát.
- De ők már szakítottak, nincs Dannel.
- Nem azért! Hanem, mert ő biztos tudja Dan új számát.
- Hát oké... - És lediktálta.
- Köszi. És puszi. Szia
- Szia
Összeszedtem magam és hívtam is Stellat. Oké azt inkább nem írom le, hogy mit beszéltem vele, mert az úgyis csak annyi volt, hogy megadta Dan számát és én megköszöntem aztán leraktuk. Szóval nagyon izgatottan felhívtam Dant.
- Dan! Itt Lucy!
- Úristen! Lucy? Lucille Bayson?
- Igen. Te meg remélem, hogy Dan Harris vagy.
- Igen az vagyok. És miért kerestél?
- Elolvastam a levelet. Amit akkor adtál amikor... amikor... - a sírással küzködve próbáltam kimondani, de nem ment.
- amikor szakítottunk.
- Igen. És itt vagyok... Madridban. És szeretném ha megbocsájtanál nekem.
- Tényleg? Madridban? Itt Madridban. Azta.
- Ja, azta... Nincs kedved találkozni?
- De mikor és hol? - felnéztem és elolvastam a kávézó nevét (iszonyú hibásan). Kimondtam... (nem írom le, mert még leírni sem tudom..)
- (kávézó neve).
- Ó azt ismerem, itt lakok tőle egy utcányira, akkor az jó ha most megyek is?
- Igen.
- Akkor mindjárt odaérek szia.
- Szia.
Kb 2 perc elteltével meg is érkezett. Megláttam és a nyakába ugrottam. Leültünk és mind a ketten rendeltünk egy kávét. És sokat beszélgettünk mindenféléről. És egyszer csak csend lett.
- Sajnálom - mondtam.
- Semmi baj. Felejtsünk el mindent! - én már könnyeztem. És ekkor megfogta a kezem. - gyere menjünk fel a lakásomba és ott kipihenheted magad.
- Oké.
És elindultunk. Bementünk az ajtón és körbe néztem. Nem nagy, de pont jó. Leültünk, én a térdemen kopogtam és nézegettem a lakást. Nagyon látszik rajta, hogy egy egyetemistáé.
- Dan. Azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen volt. Szeretlek.
- Én is. És megcsókolt.
Sokáig tarthatott  az a csók, mert csak akkor hagytuk abba amikor megszólalt a telefonom (megint egy telefon akadájozza meg azt amit már régóta akarok), felemeltem és leolvastam a nevet: Josh.
- Folytassuk - próbáltam megcsókolni ismét, de eltolt magától.
- Ki volt az?
- Csak Josh, de nem érdekel.
- Lucy! Stop! Lucy! - állított le.
- Mi van?
- Nem szeretném ha miattam nem beszélnél a bátyáddal - a szememet forgatva felvettem a telefonom. Josh csak a szokásos dolgok miatt hívott, aztán amikor végre sikerült elköszönnöm tőle, folytattuk, mire Dan az órájára nézett és kijelentette, hogy:
- Basszus! Mennem kell!
- Hova?
- Állás interjú, gyakornoknak megyek egy irodába. - szomorúan ránéztem. - Bocsi, de tényleg mennem kell, addig szerintem nézelődj vagy pihend ki magad.
- Oké. - és elindult, de visszahúztam a pólójánál fogva és megcsókoltam, újra. - Ügyes legyél.
Elment én meg ott ültem a kanapén és az ujjaimat egymásnak támasztva gondolkodtam.

"Mit csináljak?" gondoltam. És rájöttem, hogy nincs semmilyen ruhám, úgyhogy elmentem vásárolni magamnak pár cuccott. Aztán megérkezett Dan és az egész héten nagyon semmi nem történt csak az, hogy Dannel egy pár lettünk... Ismét. 

Puszil drága testvéred, Lucy!