Tegnap érkeztünk meg Párizsba. Nagyon erősnek kell lennem, mert Parizs mindig rá emlekeztet... És ha elgyengülök és elmegyek hozzá, akkor puff vége mind annak amit eddig megerősítettem a szakításunk után. Tehát megérkeztünk és Joshék kibérelt lakásába be is pakoltunk (abba a lakásba vannak amibe akkor laktunk, amikor itt voltunk, egyébként nagyon nehéz lett volna lakást találni, de mivel beszéltünk a tulajdonossal, még kedvezményt is kaptak Joshék és így nem is olyan draga ezert szuper!), olyan jó volt látni Anniet! Na meg Mariet és Marie pasiját. Amúgy neki fogalmam sincs mi a neve... Azt hiszem Peter, igen Peter. Szóval jó volt látni őt is. Na és most jön a nagyon nagy hiba... Nem bírtam ki... Elmentem ahhoz a padhoz, ahol szakítottunk és ott ültem éjjel 1-ig, na ez eddig nem is olyan nagy baj, de annyira meggyengültem, hogy elmentem a lakasahoz és becsöngettem és a kaputelefonba egy lány szólt bele. Én meg sírtam és sírtam, ott ültem az utcan és csak sírtam. Azt hittem, hogy olyan egyszerű lesz, hogy csak szakítunk és én élem az álom kapcsolatom, amíg ő szenved? Olyan naiv voltam... Olyan félkettő lehetet amikor haza mentem. Josh és Annie tv-t néztek, vagyis Annie Josh vállán aludt, amíg Josh nézte a tv-t (olyan cukiiiik!!!!!) és akkor leültem Josh mellé.
- Tényleg ilyen nehez szakítani?
- Ó hugi... Mi történt?
- Elmentem a lakásához és becsöngettem, de egy lány szólt a kapu telefonba... - és itt elszakadt a cérna! - fel kéne hívnom...
- Nem!
- De!
- Szereted Charliet, nem?
- De.
- Akkor meg nyugi és tedd el a telefont! Most! - az a baj, hogy Joshra mindig hallgattam és most is ezt tettem.
- Megyek aludni.
- Mi... Illetve én is megyek. - Amíg mentem a szobám felé (igen van saját szobam!!!) addig hallottam, hogy Josh Anniet ébresztgeti. Nem volt erőm letusolni, csak elmentem fogatmosni stb. Aztán a telefonomat szorongatva egyszer csak elaludtam. Nem szoktam emlékezni az álmaimra, de most emlékeztem: Ülok a padunkon, és egyszer csak Dan mellem ül, majd ültünk egymás mellett szótlanul és egyszer csak bumm összecsókolózunk. És megjelenik Charlie... ,,Ajajj" gondolom. És abba hagyom Dannal és elkezdek Charlieval... És itt felébredtem (nem akartam tudni mi a vége). Annyira fájt a fejem, hogy bekellett vennem valamilyen gyógyszert. Ez volt reggel hatkor. Nem tudtam visszaaludni ezert bekapcsoltam a laptopom és ránéztem a facebookomra. Két felkérés (fogalmam sincs kik) - elutasítva, elutasítva - mondtam suttogva, hét üzenet és tíz értesítés. Üzenetek: Charlie (jó utat, várj felhívlak <3), Izzie (Jó utat :)), Emma (Jo utat, ha megérkeztél jelentkezz!!! :)), Alex (Hé Párizs! Hallom megint repülsz), Tom (Emma mondta, hogy utazol jó utat!), Annie (Már várom, hogy megérkezz! ;)) és Marie (Köszi még egyszer, hogy beszéltél Joshsal! Ha megérkeztél találkozunk :)). Válaszolgattam rájuk. Aztán lecsuktam a laptop tetejét és úgy döntöttem, hogy az első reggelijük Annienak es Joshnak legyen különleges, ezért sütöttem nekik pancake-t és csináltam eper turmixot. Ízlet nekik. Azt hiszem. Mostanaban már semmit nem tudok biztosan.
Puszil drága, testvéred, Lucy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése