Alig bírtam megírni ezt a levelet, a törött karomtól, a sírától, és a fájdalomtól, de sikerült.
Tegnap este volt az állarcos bál elő bulija, Emmáéknál. Kiválasztottam egy koktél ruhat és már mentem is Emmához. Ott mindenki már be volt csípve, annyira, hogy kb Emma volt csak józan. Én nem szeretem az alkoholt.. De most ittam és ittam és ittam. Már nagyon részeg lehettem, viszont még mindenre emlékszem. Szóval oda mentem Jonny Kavanohoz (ő a foci csapat vezetője) és elkezdtem flörtölni vele, aztán a bicepszét kezdtem el nyomkodni (?) és úgy röhögtem mint egy 4 éves.
- Te nagyon erős vagy, bicepsz kapitany!!! Hihihi. - OMG! Ezt mondtam....
- Részeg vagy!
- Te issss!
Jaj de hülye vagyok.
- Én nem vagyok az. - erre elmosolyodott. Aztán a szája elé tartottam a mutató ujjam
- Ssssh! - és lesmároltam. És ő hagyta, pedig nem volt részeg. Csak volt egy kis baj ezt az egészet látta Charlie (is) és bevert egyet Jonnynak, aki meg vissza vert és én meg akartan vedeni Jonnyt, és közéjük ugrottam, aztán meg Charlie ökle pont a szememet találta el. A következő dolog amire emlékszem, az az, hogy a korhazban kinyitom a szemem és anyu aggódó hangal elmondja, hogy mi a bajom: Eltört a kezem, agyrázkódásom van és a bal szememre alig latok. Akkor anya es apa kiment és Emma meg Izzie jött be.
- Mi történt?
- Smaroltál Jonnyval és Charlie ezt meglátta, majd bevert egyet Jonnynak akit te meg akartál védeni ezért közéjük ugrottál, Charlie pont a szemedet találta el és amikor a padlora estél betört a fejed és eltört a karod, ja és agyrázkódást is kaptál, amikor fojt a vér a fejedből en bepánikoltam és hívtam a mentőket, akik meg olyan dolgokat kerdeztek, hogy szedsz-e gyógyszert én azt mondtam, hogy nem. Amúgy csak úgy kérdezem mi a fene ütött beléd???? - kerdézte Emma
- Elösször is bocsánat a bajok ért és a bulid elrontásá ért. Másodszor hol van Charlie?
- Nem baj. Kint vár miért?
- Semmi ért. Csak úgy kérdeztem. És Jonny?
- Ő jön be utánunk. Aztán Charlie.
- Amúgy össze jöttél Mr. Dögössel? - Ezt Izzie kérdezte.
- Remélem, hogy nem, mert most nem kell pasi.... De Charliet nem akarom látni küldjétek haza légyszives.
- Oké. Jobbulást és szia. - Mondta Emma.
- Szia. - köszönt el Izzie is.
- Várjatok! Még áll a meghívás a buliba? - bolintottak egyet és mentek is. Utánuk rögtön jött Jonny, aki egy jó hosszú csókkal köszöntött.
- Hé, hé, hé! Stop! - toltam el magamtól - Mit csinálsz?
- Mi van? Azt hittem megcsókólhatom a barátnőmet...
- Mi én nem... Nem vagyok a barátnőd.
- Nem?
- Nem. Figyelj! Te nagyon aranyos vagy, de én még nem vagyok túl Charlien. Sajnálom.
- De hisz' megcsókóltal a bulin.
- Részeg voltam.
- Oké bocs hülye voltam! - és azt hiszem kicsit szégyelte magát a csók miatt, mármint az övé miatt.
- Nem voltál hülye, én voltam hülye. Bocsánat. - most én szégyeltem el magam...
- Oké. Akkor megbeszélük, szia.
- Várj azért még lehetünk barátok. Nem?
- De persze. Tényleg mennem kell.
- Ja bocsi. Menjél, szia.
- Szia.
Mostanában mindenkinek mennie kell... Ezek után már csak anyáék jöttek be és őket is haza küdtem. Sikerült elaludnom olyan tíz körül, de éjjel hatkor felkeltem valami zajra. És amikor kinyitottam a szemem megpillantottam a gipszemen egy írast, ismerős volt a kéz íras, de nem tudtam honnan. Ez állt a gipszemen: Még szertlek. Ez elég kisérteties volt, szerintem Charlie volt, de én nem bocsájtok meg neki... Olyan dél körül ki is engedtek és haza mentem pihenni. Észre vettem, hogy már semmi nem a régi. Minden más volt Parizs elött. Bárcsak visszamehetnék Párizsba, csak az utolsó napomat mashogy csinálnám. Tudod mire gondolok...
Puszil drága testvéred, Lucy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése