Haza jöttem. Nem volt kedvem senkivel se beszélni, ezért csak áthívtam Charliet, hogy megnézzünk valamilyen filmet. Elkezdtünk nézni valamit, de nem emlékszem mit, mert kb így néztük: bekapcsoltam a filmet és leütem, aztán ráhajtottam a fejem Charlie vállára, kb. amikor ott tartott a film, hogy rendezte xy, én már Charlie öleben ültem és smároltunk, ezt követte az ágy és amikor azt hittem, hogy ez meg lesz megcsörrent Charlie telefonja és kiment a szobából. Én széttárt karokkal néztem Charliera és ő eltáltogott valami "bocsánat" félét. Aztán szégyenemben visszavettem a pólóm és kidöltem. "Nem lehet, hogy sosem jön össze" gondoltam, mindig csak majdnem van meg.... Szóval ott tartottam, hogy Charlie kiment és telefonált én meg maradtam bent és amikor visszajött fojtatni probáltam, de ő kijelentette, hogy ne és... ordítva kérdezte, hogy:
- Te még szereted Dan-t?
- Nem. Miért mi a baj?
- Akkor miért sírtál az ajtaja elött?
- Te ezt honnan tudod?
- Stella elmondta.
- Milyen Stella???
- Akit ráküldtem a te kis Danedre, hogy véletlenül se szeressetek bele egymásba...
- Tessék? Te becsavarodtál? És hogy voltál erre képes? Egyáltalán szeretsz még engem? Te hülye barom! ****** - (ezt jobb nem leírni) és itt elkezdtem sírni.
- R***** - ( inkább hanyagolnám)
- Húzzál el innen! - és elment. Kiderült, hogy Charlie felbérelt egy lányt, hogy az rámásszon Danre és, hogy vele össze költözzön, és az a lány minden mozdulatomat amit Dan fele tettem figyelte és közvetítette Charlie-nak. Charlie egy szörnyeteg! Utálom! És ezzel fogok egy suliba járni... A végen még én is kiköltözök Párizsba.
Unatkoztam, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megnézem jött-e valami levél. Volt egy csomó számla anyuéknak és egy levél nekem. Kinyitottam és egy meghívó volt benne amit Izzie küldött. Álarcos bál!!!! Még soha nem voltam olyanon. Azt írja, hogy a még a suli elött lesz és egy bálteremben. Éljen! De még lesz egy előparty Emmánal. Két buli egymás után! De még ez sem vidított fel.
Anyu megérkezett és meg is kérdeztem tőle, hogy mehetek-e a bulikba. Igent mondott!!! De látta rajtam, hogy nem vagyok valami jól ezért elkezdtünk beszélgetni. Elmondtam neki, hogy nagyon sokat szoktam nevetni is és sírni is. Nem örült annak, hogy szomorú vagyok. Viszont megnyugtatott azzal, hogy még csak 17 éves vagyok és nem kell izgulnom a fiúk miatt. Csak, hogy még egy komoly és hosszú kapcsolatom se volt. Eddig a leghosszabb idő két hónap. Taszítom a pasikat. Megmondtam anyának, hogy nem érzem magam túl jól, szóval lefekszek. Felhívtam Izziet, hogy megköszönjem a meghívást, de ki volt kapcsolva. Akkor felhívtam Emmát.
- Halo?
- Emma? Itt Lucy.
- Szia. Haza jöttél?
- Igen. Nincs kedved átjönni dumálni?
- Uh. Most nem alkalmas, mert éppen díszítjük a házat a bulihoz. Megkaptad a meghívót?
- Igen, köszi a meghívást.
- Te voltal a lista élén csajszi - erre elnevettem magam.
- Azt hiszem harom napja elösször nevetek.
- Miért baj van?
- Van egy pár.
- Most nem tudok egy ideig átjönni... Majd a bulin találkozunk!
- Oké. Majd a bulin..
- Okés, de most tényleg mennem kell. Puszika. Szia
- Puszi, szia.
Nem sokára jelentkezem.
Puszil drága testvéred, Lucy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése