4. Levél

Kedves Karen!


A múltkori levelemet nem tudtam befejezni a sírástól. De most elmondok mindent.

- ...Bocsáss meg nekem! - mondtam Dannek már a sírással küszködve.
- Hát.... Erre nem nagyon tudok mit mondani. - szerintem ő is sírt.
- Bocsáss meg! Bocsánat! - ezt mar nagyon sírva mondhattam, mert szorosan magához ölelt.
- Holnap haza mentek.
- Igen, tudom. - meg mindig sírtam. - Dan?
- Igen?
- Ugye tudod, hogy szeretlek?
- Tudom.
- Azt hiszem ideje mennem. Korán kell kelnem. És Josh is már biztos aggódik aggódik.
- Már nem találkozunk?
- De biztos. Majd meg látogatlak.
- Tudom. - ekkor elkezdtem még jobban sírni. Dan (ismét) szorosan átölelt és a fülembe súgta: Én is szeretlek. Nyomtam egy puszit az arcára és elindultam, már majdnem az utca végen voltam, amikor utánam szólt.
- Lucy! Várj! - tudtam mit akar. Rohantam felé és ő felállt attól a padtól ahol eddig ültünk. Megálltam elötte és amikor át adott egy levelet én kicsit meglepődtem, azt hittem egy utolsó csókot akar. Elköszöntem és ismét elindultam, amikor elkezdett esni az eső és megfogta a csuklóm és vissza rántott, megkaptam amire vártam. Nem tudom, miért volt jobb, mint az eddigi csókjaink... Csak annyit tudok, hogy bizonytalan voltam Charleival kapcsolatban. Nos, mar nem vagyok az, szeretem és ez biztos! Tudom csúnya dolog ilyenre gondolni a "lehet, hogy egy jó ideig nem latlak, addig viszont szia" csók közben, de Dan csókja a kapcsolatunk véget jelentette.
Amikor haza értem, még pont ott volt Annie, Marie es Marie barátja. Mázlim volt, hogy pont akkor érkeztem, mert amúgy már menni készültek. Elköszöntem Marietól és a pasijától. Ők el is mentek. Annietól nehéz búcsút vettem, mert azt hittem, hogy már nem fogunk sokat találkozni. Aha, csak azt hittem... Másnap felkeltünk, azt hiszem 4 körül, mert fél 7-kor indult a gépünk. Josh a reptéren látta rajtam, hogy nem vagyok teljesen oké  Megkérdezte mi a baj, én meg elmondtam neki. Ti vagytok nekem a legjobb barátaim, mindig kiálltok mellettem és megértetek engem. Ennek pedig örülök.
Amúgy tegnap jöttünk haza. Izzie és Emma nagyon jó fejek voltak, mert kijöttek elénk a reptérre  Nagyon szeretem őket!  Haza kísértek, és aztán azt mondták, hogy hagynak aludni és holnap mindent el kell mesélnem nekik. Megpróbáltam aludni, de egy dolog nyugtalanított  Mi lett Joshsal és Annieval? Át mentem Joshhoz és kikérdeztem.
- Lucy, elárulok egy titkot, amit senkinek nem árulhatsz el. 
- Még Karennek sem?
- Na jó neki igen, de kérd meg, hogy ne mondja el senkinek!
- Oké, oké.
- Kiköltözök Párizsba. Annieval összeköltözünk.
- Mi?? Itt hagysz? És még egyszer: MI??
- Tudom, hogy tudod, hogy miről beszélek. 
- Szuper, de jó! Én nagyon örülök neki! Szóval Josh elköltözik... Abba a varosba amelyikben az exem lakik... Ez nagy sokként ért. De ennek én csak örülni tudok! 
Egyszer tuti agyvérzést kapok.

Puszil drága testvéred, Lucy!