Kedves Karen!
Most a repülőről írok, majd Madridba nfeladom a levelet. Mielött azon gondolkodnál, hogy mit keresek egy repülőn ami Madridba tart elmodok mindent. Ja és azt is tudom, hogy két nap múlva suli, de most ez érdekel a legkevésbé.
Szóval, Izzie bulijára készültem, felvettem egy fekete-piros ruhát és egy maszkot, mivel ez egy álarcosbál. Elindultam a buliba, alig tudtam fél kézzel vezetni... De azért megcsináltam. Oda értem és mindenki táncolt. Én táncoltam Jonnyval (szigorúan baráti tánc volt!), Alexszel, Tommal, és Izzievel és Emmával hárman is letáncoltunk egy táncot. Én nem ismerem azt az érzést, hogy nincsenek igazi barátaim és ezt Emmáéknak köszönhetem! Elmentem puncsért és amikor visszafelé tartottam a többiekhez elindult egy lassú szám és valaki megragdta a törött karomat és én felordítottam, a hangzavarba max a körülöttem állók halhatták, de akkor is nagyon fájt! Szóval valaki megragadta a karom és behúzott táncolni.
- Mi a fenét csinálsz? - hunyorogtam rá - Akárki is vagy... - ezt hozzá kellett tennem, mert gondoltam így megmondja, hogy ki.
- Figyelj! - igen jól gondoltam, Charlie volt... - Nagyon sajnálom, hogy... bevertem neked egyet. - folytatta elég furán...
- Charlie, ez nekem nagyon kínos és szerintem neked is. Szóval elengednéd a TÖRÖTT - tettem rá a hangsúlyt. - karomat. -fejeztem be.
- Nem, nem. Vagyis persze el. Bocsi.
- Semmi baj. - azért eléggé fájt, de ezt elnéztem neki.
- Kérlek halgass végig! - bólintottam egyet és folytatta is. - Sajnálom a szemed, a fejed és a karod! Tudod, hogy nem volt szándékos.
- Tudom.
- ...Nem kellett volna Stellát ráküldeni Danre, csak amikor találknoztunk Párizsban én láttam ahogy egymásra néztek, és rájöttem, hogy rám soha nem néztél még így és ez felidegesített. Amikor megtudtam Dantől, hogy miattam szak...
- Mi??? Dantől tudod? - szakítottam félbe.
- Igen felhívott, hogy "megköszönje" amiért, idézem, élete szerelme szakított vele miattam, azt is megmondta, hogy legyünk együtt, mert szeret téged és azt akarja, hogy boldog legyél. - de édes Dan.
- És ekkor jöttünk össze.
- Igen, és nem akartam, hogy Dannel bárhogy is újra együtt legyetek. És ekkor jött a képbe Stella. Aztán ő mindent közvetített nekem, bár nem volt mit, csak annyit, hogy sírtál a ház elött.
- Igen, és?
- És akkor szakítottunk és jött a buli. Én nem ittam, csak úgytettem mintha, és amikor láttam, hogy Jonnyval smárolsz, én, én dühös lettem és innen te is tudod, de annyit még tudnod kell, hogy visszamentem a korházba az éjszaka közepén és kit találtam a korházban?
- KIT? - vett egy nagy levegőt és kimondta
- Dant. - úgy vert a szívem, mint még soha, és alig bírtam nyelni.
- Ő írta a karomra, hogy...
- Hogy ,,még szeretlek" - ekkor eszembe jutott, hogy ismerős volt a kéz írás és már azt is tudom, hogy honnan.
- Honnan tudod?
- Láttam. Szóval megkérdeztem, hogy mit keres itt és akkor kijelentette, hogy mielött elmegy, látni akarta az arcodat.
- Mi? Hova megy?
- Gondolom Párizsba. És akkor haza mentem, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e vagy sem...
- Jó, hogy elmondtad köszönöm. És azt hiszem most haza megyek, ez kicsit sok volt nekem. - mondtam és indultunk is Emmáékhoz, hogy elköszönjek. Ők csodálkozva nézték, hogy kivel jövök.
- Sziasztok srácok. - köszönt Charlie.
- Ja Charlie, szia! - mondták kórusban... Komolyan! Mintha már erre gyakoroltak volna egy hete. :D
- Figyeljetek én most haza megyek, mert eléggé rosszul vagyok. - mondtam. -köszönöm a bulit jól szórakoztam! - és ráeröltettem egy elég szánalmas mosolyt az arcomra.
- Oké semmi baj. Szia. - köszönt el Emma.
- Sziasztok! - és elmentem. A kocsim elött egyszercsak meghallottam ahogy Charlie utánam ordítja, hogy:
- Akkor nincs harag?
- Nincs. - mosolyogtam és beszáltam a kocsiba. Nem volt szerencsém a forgalommal, a város másik végéből nem tudtam oda jutni, mert iszonyatos dugó volt. Amikor úgyéreztem, hogy felrobbanok elővettem a telefonom és felhívtam Josht, hogy hallott-e valamit Danről, de azt mondta, hogy nem. Leraktam és elkezdtem kotorászni a táskámban, amit a kocsiban hagytam a buliig. És megláttam a "titkos zsebet", amit legutoljára Párizsban nyitottam ki, gondoltam kinyitom hátha beleraktam valamit még ott. Igen benne hagytam egy levet Dantől. És kiváncsian kinyitottam, felkapcsoltam a lámpát a kocsiban és elkezdtem olvasni.
Lucy!
Nagyon szeretlek és remélem a mi kapcsolatunk sokáig fog tartani, remélem tudod, hogy érted akár ott hagynám a az egyetemet is.
Viszont.
Kaptam egy ajánlást, egy egyetmre ami Madridba van.
Nem tudom elmenjek-e.
Ha te azt mondanád nekem, hogy ne menjek, akkor bizos nem mennék.
Egyedül te tudsz visszatartani, én Augusztusban vége felé indulok.
Várom, hogy írj. Ha nem mondod meg nem tudom, hogy mit tegyek.
Szeretlek, Dan.
Ezen nagyon meglepődtem, és elkezdtek folyni a könnyeim. Az irányt rögtön a reptér felé vettem. És szágudottam a reptérre. Gondoltam, hogy már Madridban van. Azért elég nehéz úgy tudni, hogy éppen hol van, hogy nagyon régen beszéltünk. Nem volt erőm felhívni. Felhívtam anyát és ő csodálatos módon beleegyezett, hogy utazzak. Ez furcsa volt. Oda értem a reptérre és rögtön a jegyemet kezdtem el intézni, de Madridba a következő gép csak holnap ment, ezért a falnak dőlve sírtam. És egyszer csak egy nő elém lépett. Szőke haj, kalap, nagyon csinos ruha... És akkor felordítottam: Blake! Meséltem neked arról amikor a Gossip Girl-t forgatták és én véletlenül neki mentem Blake Livelinek aki rám borította a kávéját? Na ez az a Blake Lively volt. És azóta elég jóba vagyunk, mert valahogy mindig egymásba futottunk és sokat találkozgattunk is csak úgy. Nagyon megörültem neki. A nyakába ugorva megöleltem.
- Mit csinálsz itt?
- Egy fiú után akartam menni, aki most Madrindba ment Egyetemre és nem tudom utól érni, mert legközelebb csak holnap jön gép, de az nem jó, mert nekem még ma megkell mondanom, hogy szeretem.
- Mázlid van, mert én Lisszabonba megyek. És út közben, ha akarod elintézem, hogy kirakjunk. Na szeretnél velem jönni?
- Viccelsz? Persze. De az neked nem kitérő?
- Nem. - nem vagyok jó föciből, de szerintem kitérő
- Köszönöm!!! - Felszáltunk a magán gépére és mentünk is. Blake elaldt egy idő után, és én akkor kezdtem bele a levélbe.
Remélem Dan már Madridban van. És azt is remélem, hogy te jól vagy.
Puszil drága testvéred, Lucy!
